Üzleti modellek
Épületi szintű HMKE
Az épületi szintű háztartási méretű kiserőművek (HMKE) telepítése esetén a bruttó elszámolás jelentős kihívást jelent a beruházás pénzügyi megtérülése szempontjából. Mivel az elszámolási rendszerben a hálózatba betáplált és onnan vételezett energia külön-külön kerül elszámolásra, a termelés és fogyasztás időbeli eltérései miatt a rendszer kevésbé kedvez a megtérülésnek. Ezek miatt e megközelítés a jelenlegi keretek közt inkább elvi, mintsem gyakorlati lehetőségként merülhet csak fel. Ezt az üzleti modellt követi a szervezetünknek otthont adó épület is. A Kazán Közösségi Ház tetején egy 36 kWp kapacitású napelemes rendszer kapott helyet. A nagy fogyasztó szerepét a Gólya Szövetkezet tulajdonában lévő kocsma tölti be. Mivel a csatlakozás 2024 előtt történt, a termelés-fogyasztás elszámolása jelenleg nem bruttó, hanem szaldósan működik. Ez nagyban hozzájárul a modell sikerességéhez. A rendszerből keletkező bevételek egy energetikai alapba kerülnek, amelyből a ház energetikai korszerűsítését finanszírozzuk. A beruházás megvalósulását az MKKP RÓSÁNÁTÉKA és közösségi adományozóink segítették.
Közösségi megújuló erőmű
Egy közösségi napelem- vagy szélpark létrehozása kínálná az egyik legnagyobb bevételi potenciált a lehetséges üzleti modellek közül. Az így termelt villamos energia értékesítése révén a résztvevők hosszú távon jelentős megtérülésre számíthatnának. A 2016-ban bevezetett szabályozás, amely minden lakott terület köré 12 kilométeres védőzónát írt elő – ezzel gyakorlatilag ellehetetlenítve a szélturbinák telepítését –, szerencsére megváltozott, és a védőtávolságot 700 méterre csökkentették. Ez elvileg újra lehetőséget adhat a szélerőművek telepítésére, azonban a gyakorlatban a hálózati csatlakozás engedélyeztetése továbbra is komoly akadályt jelent, és ez a legtöbb kezdeményezést már a tervezés fázisában megakasztja. Hasonló problémák merülnek fel a közösségi napelemparkok esetén is. Bár technológiailag ezek könnyebben megvalósíthatók, a hálózatra csatlakozás itt is nehézkes. Az egyik legnagyobb kihívás azonban a finanszírozás. Egy ilyen beruházás tőkeigénye sok esetben meghaladja a helyi közösségek lehetőségeit. Jól működő finanszírozási modellek és támogatási programok hiányában pedig ez a modell is inkább, mint elvi lehetőség áll fenn.
Társasházi energiaközösség
2025. szeptember 1-től új szabályozás lépett életbe a társasházi kiserőművekkel kapcsolatban. A Villamosenergia-törvény új kiegészítése bevezeti a társasházi energiaközösség fogalmát, amely alatt egy társasház (ideértve a lakásszövetkezeteket is) legalább két tagjának (tulaj vagy a tulajdonos beleegyezésével a bérlő is) írásbeli megállapodásán alapuló együttműködését értik. Bár az elnevezés megtévesztő, a társasházi energiaközösség jogilag nem minősül energiaközösségnek, mivel nem önálló jogalany, nem jogi személy. A szabályozással kapcsolatos kormányrendelet (Vet. Vhr.) további fontos módosításokat teszi a törvénnyel kapcsolatban. A társasházi energiaközösség tagjainak ugyanazon összekötőberendezéshez kell tartozniuk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy több épületből álló társasházak csak egyenként tudnak társasházi energiaközösséggé válni.
Energiamegosztás
Az energiamegosztásnak alapvetően két formája létezik: a magánhálózat-alapú, illetve a közcélú (vagyis elosztói hálózat-alapú) modell. Előbbi Magyarországon inkább ipari szereplők körében terjedt el (lásd: ipari energiaközösség), és főként technikai megoldást jelent. A közcélú hálózaton történő energiamegosztás lakossági és önkormányzati szempontból sokkal relevánsabb, azonban működéséhez több jogi és szabályozási feltételnek is teljesülnie kell.