"Közösségi energia: Új lehetőségek?" - Konferencia beszámoló
2026. október 7-én az Energiaközösségek Szövetsége Magyarország társszervezésével közösen rendeztük meg éves konferenciánkat az Aranytízben, "Közösségi energia: új lehetőségek?" címmel.
A tematika középpontjában a közösségi energia új lehetőségei álltak:
Milyen valós szerepet tölthetnek be az energiaközösségek a magyar energiaátmenetben?
Milyen szakpolitikai és szabályozási feltételekre van szükség a tényleges működésükhöz?
Hogyan válhatnak a helyi közösségek végre aktív szereplőivé a hazai energiaforradalomnak?
A programot Dr. Molnár András, a Transzformátor koordinátora nyitotta meg. Bevezetőjében az energiaközösségekben rejlő lehetőségeket, valamint a szakpolitikai támogatás és a közösségi működés jelentőségét emelte ki.
Kormányzati vízió: villamosítás, tárolás, hálózatfejlesztés és nagyobb energiafüggetlenség
A konferencián vetített diasor ide kattintva letölthető!
Az első előadást Bart István, a Gazdasági és Energetikai Minisztérium villamosításért és dekarbonizációért felelős helyettes államtitkára tartotta az új kormányzat energiapolitikai terveiről és az energiaközösségek ebben betöltött szerepéről.
Előadásában a kormányzat előtt álló legfontosabb energetikai feladatokat a villamosítás, a tárolási kapacitások bővítése, a hálózatok fejlesztése és a megújuló energiaforrások jobb integrációja köré rendezte. Rövid távon a tárolás fejlesztését, közép- és hosszú távon pedig többek között a szélenergia bővítését, a hálózatok korszerűsítését, a közlekedés és a fűtés villamosítását, valamint a geotermikus energia szélesebb körű hasznosítását nevezte meg fontos irányként.
A kormányzati célok között megjelent a nagyobb energiafüggetlenség, az energiahatékonyság javítása, az energiabiztonság erősítése és a hazai erőforrásokra épülő energetikai rendszer kialakítása. Bart István szerint az elmúlt évtizedben Magyarországon is jelentős átalakulás ment végbe: a napenergia mára az áramtermelés meghatározó elemévé vált, ugyanakkor a napelemekból származó termelés magas aránya, és a szélenergia-fejlesztések elhanyagolása új kihívásokat teremtett.
A következő időszak egyik kulcskérdése ezért az, hogy hogyan lehet a megújuló energiát nagyobb tárolási kapacitással, fejlettebb hálózatokkal és magasabb szintű elektrifikációval összehangolni. Az előadó hangsúlyozta: a teljes dekarbonizáció továbbra is cél, miközben az ahhoz vezető technológiai mix számos elemét még nem lehet véglegesen meghatározni.
Az elektrifikáicó mellett szól, hogy a villamos energia egyre nagyobb arányban állítható elő hazai, megújuló forrásokból, miközben számos területen hatékonyabb megoldást jelent. Ide tartozik például a hőszivattyús fűtés, az elektromobilitás és az ipari hőtermelés egy része is.
Hol jönnek képbe az energiaközösségek?
Bart István szerint az energiaátmenetbe a társadalomnak is be kell kapcsolódnia, ehhez pedig olyan modellekre van szükség, amelyekben gazdasági motiváció is megjelenik. Az energiaközösségek ebben fontos szerepet tölthetnek be.
Az energiaközösségek hozzájárulhatnak a megújuló energiaforrások hatékonyabb kihasználásához, a termelés diverzifikálásához, a hálózati egyensúlyozáshoz és a helyi értékteremtéshez. A decentralizált energiatermelés egyúttal a hálózati rendszer átalakulását is szükségessé teszi: egyre több olyan termelési kapacitás jelenik meg, amely helyben vagy a helyi hálózaton keresztül tudja kielégíteni a fogyasztási igényeket.
Az energiaközösségek lehetséges szereplői között az önkormányzatok, vállalatok, költségvetési szervek, társasházak és lakossági tagok egyaránt megjelenhetnek. A különböző szereplők és modellek miatt azonban fontos, hogy az „energiaközösség” fogalma mögött ne kizárólag egyetlen működési forma jelenjen meg.
Új lehetőség a szélerőművekben
Az elmúlt hónapban kiírt szélerőmű-tender új dimenziót adhat az energiaközösségeknek. A tervek szerint a beruházóknak helyi pénzügyi hozzájárulást kell biztosítaniuk, valamint lehetőség nyílhat arra, hogy a helyi energiaközösségek a kijelölést követően meghatározott feltételek mellett részesedést szerezzenek a szélerőműben.
Ez a konstrukció lehetőséget teremthet arra, hogy a helyi közösségek ne csupán elszenvedői vagy szemlélői legyenek egy energetikai beruházásnak, hanem annak tulajdonosi és gazdasági hasznaiból is részesüljenek.
A kormányzat az energiaközösségek számára pilot projektek támogatását, megvalósíthatósági tervek elkészítését, szervezeti és üzleti modellek kidolgozását, valamint a szükséges finanszírozási konstrukciók kialakítását tervezi. A társadalmi egyeztetés a tervek szerint 2026 őszén kezdődhet, 2027-től pedig szakértői támogatási program is indulhat.
Hosszabb távon a lakossági részvétel erősítése, az aggregátori szerep lehetősége, a kisebb léptékű, alulról szerveződő energiaközösségek támogatása, valamint a villamos- és hőenergia-alapú közösségi modellek fejlesztése is napirenden van.
Nem elég jogilag lehetővé tenni: működő energiaközösségekre van szükség
A konferencián vetített diasor ide kattintva letölthető!
Éger Ákos, az Energiaközösségek Szövetsége Magyarország elnöke az energiaközösségek ösztönzéséhez szükséges szakpolitikai lépéseket mutatta be.
Az idén megalakult szövetség célja az energiaközösségek összefogása és egységes képviselete. Éger Ákos hangsúlyozta: az energiaközösségek számára már létezik jogi lehetőség, a valódi kihívás azonban az, hogy ebből működőképes modellek jöjjenek létre.
Ehhez átfogó koncepcióra, világos szakpolitikai célokra és ütemtervre van szükség. A szövetség kilenc pontban fogalmazta meg legfonto
sabb javaslatait.
Az egyik kulcsüzenet, hogy egyszerűbbé kell tenni az energiaközösségek létrehozását és működtetését. Ehhez többek között egyablakos szakmai segítségre, mintaszerződésekre, útmutatókra, érthetőbb regisztrációs folyamatra és folyamatos szakmai egyeztetésre lenne szükség.
Fontos szemléletváltás az is, hogy az energiaközösség ne egyszerűen energetikai beruházásként jelenjen meg. Az energiaközösség elsősorban közösség, amelynek működését és közösségi jellegét is vizsgálni kell.
A támogatásoknak ezért nem pusztán napelemek vagy más technológiák telepítését kell ösztönözniük, hanem a közösségek felépítését és hosszú távú működését is. Ennek része lehet a közösségszervezés, a jogi, műszaki és üzleti előkészítés, majd a közös energetikai működés fejlesztése, beleértve az energiahatékonyságot, a tárolást, a rugalmasságot, az okos vezérlést és az elektromobilitást.
Éger Ákos szerint a már működő úttörő projektek tapasztalatait is be kell építeni a támogatási rendszerekbe, és nagyobb figyelmet kell fordítani a nemzetközi tapasztalatok, valamint a szükséges digitális és szoftveres megoldások átvételére.
Kiemelt kérdés a helyi tulajdon és a helyben maradó bevétel is. A
megújulóenergia-beruházások esetében olyan átlátható feltételekre van szükség, amelyek lehetővé teszik a lakosság, az önkormányzatok és az energiaközösségek tulajdonszerzését és valódi részvételét.
A villámkerekasztal legfontosabb kérdései
Az előadásokat Fabók Márton, a Transzformátor társkoordinátora által moderált energetikai villámkerekasztal követte, amelyben a közönség kérdései is fontos szerepet kaptak.
A beszélgetés egyik központi témája az volt, hogy mi is pontosan az energiaközösség, és milyen jövőképet szeretnénk hozzá kapcsolni. A résztvevők szerint az energiaközösségek egyik legfontosabb értéke éppen az, hogy különböző szereplőket – lakosságot, önkormányzatokat és vállalatokat – tudnak közös energetikai célok köré szervezni.
Bart István hangsúlyozta, hogy a fogyasztóknak is részt kell venniük a decentralizált energetikai rendszer kialakításában, és a kormányzat partnerként tekint az energiaközösségekre.
Éger Ákos szerint az egyik legnagyobb szakpolitikai kihívás a koherencia megteremtése. Az energiaközösségek ugyanis egyszerre érintenek több szakpolitikai területet, ezért a különálló szabályozási és intézményi rendszerek között is kapcsolatot kell teremteni. A Szövetség célként fogalmazta meg, hogy néhány éven belül 50–100 működő energiaközösség jöjjön létre Magyarországon.
Szóba került az energiamegosztás szabályozása is. A villamosenergia-megosztás előtt jelenleg több kérdés áll: ide tartozik többek között az adatcsere, a részleges ellátás, a rendszerhasználati díjak és a kiegyensúlyozási felelősség. A minisztérium dolgozik a témán, de az előadó szerint ez inkább középtávú feladat.
A közönség kérdései között az is felmerült, hogyan tud egy kisebb anyagi lehetőségekkel rendelkező önkormányzat részt venni akár több milliárd forintos energetikai beruházásokban. A válaszban elhangzott: önmagában az, hogy egy önkormányzatnak jogosultsága van egy beruházásban való részvételre, nem jelenti azt, hogy automatikusan rendelkezésre áll a szükséges forrás. A hitelfinanszírozás lehet az egyik megoldás, a finanszírozási lehetőségek kialakítása azonban további munkát igényel.
A hőenergia és a vidéki dekarbonizáció lehetőségei
A beszélgetésben a hőenergia közösségi hasznosítása is előkerült. Bart István szerint a helyi hőszolgáltatás dekarbonizációjában fontos szerep juthat a hőszivattyús és geotermikus megoldásoknak. Különösen érdekes lehet az a modell, amelyben egy helyi energiaközösség tulajdonolja és működteti a hőszivattyús rendszert, és az arra csatlakozó közösség közösen használja az infrastruktúrát. Magyarországon ezen szempontból sajátos adottság a családi házak magas aránya és a fatüzelés jelentős szerepe is. A közösségi hőenergia-rendszerek így a vidéki fűtés dekarbonizációjának egyik jövőbeli irányává válhatnak.
Mikor indulhatnak új támogatások?
A közönség egyik kérdése a lakossági energiahatékonysági támogatásokra vonatkozott. A minisztériumi válasz szerint a tervek alapján 2027 elején várható új lakossági energiahatékonysági pályázat, amelynek előkészítésében több tárca is részt vesz. A cél egy nagyobb léptékű, többéves program kialakítása, amely kiszámítható tervezési perspektívát biztosít.
Közös gondolkodás a gyakorlatban: world café
A konferencia második részében a résztvevők world café beszélgetéseken dolgozták fel az energiaközösségek előtt álló gyakorlati kérdéseket.
Négy témakör közül lehetett választani:
Társasházi energiaközösségi modell és felújítási lehetőségek Varga Zoltán közgazdász-urbanista és Fabók Márton (SZGK) vezetésével.
Energiamegosztás és technológiai megoldások az energiaközösségek működtetésében Gerendás Szabolcs (Bábolna EK) és Molnár András (SZGK) közreműködésével.
Megújuló erőművek közösségi üzemeltetése Csontos Csaba (WWF Magyarország) és Gelencsér Dávid (SZGK) vezetésével.
Önkormányzati lehetőségek az energetikában Czinki Zsuzsanna (Erzsébetvárosi EK), Barát Endre (Terézváros Önkormányzata) és Szőllőssy Anita (SZGK) részvételével.
A két körben zajló beszélgetések lehetőséget adtak arra, hogy a konferencia résztvevői ne csak az energiaközösségek szakpolitikai kereteiről halljanak, hanem saját tapasztalataikat, kérdéseiket és gyakorlati javaslataikat is megosszák.
Fotók: Jancsó Marcell
A konferencia legfontosabb üzenete
A nap egyik legerősebb közös felismerése az volt, hogy az energiaközösségek létrehozásához önmagában nem elegendő a jogi lehetőség vagy egy-egy energetikai beruházás támogatása.
Működő energiaközösségekre van szükség: olyan helyi közösségekre, amelyek képesek energiát termelni, megosztani, felhasználni és megtakarítani, miközben valódi részvételt és helyben maradó értéket teremtenek.
Ehhez egyszerre kell szakpolitikai koherencia, kiszámítható szabályozás, megfelelő finanszírozás, szakmai támogatás, közösségszervezés és működő technológiai háttér.
A kormányzat részéről elhangzott tervek és az energiaközösségek oldaláról megfogalmazott javaslatok között több ponton is találkoznak az irányok. A következő időszak egyik legfontosabb feladata ezért az lehet, hogy ezekből a közös pontokból konkrét szabályozási, támogatási és gyakorlati lépések szülessenek.
Az energiaátmenet így nem pusztán technológiai vagy infrastrukturális, hanem társadalmi kérdés is. Az energiaközösségek pedig olyan keretet adhatnak hozzá, amelyben a helyi lakosság, az önkormányzatok és más szereplők nemcsak fogyasztói, hanem aktív alakítói is lehetnek ennek az átalakulásnak.
Comments